A burgonyafánkkal még gyerekkoromban ismerkedtem meg, amikor nagyanyám zseniális vadasait ezzel körítette. Emlékszem, ahogy a kis fánkocskák ügyesen forogtak az olajban, amikor az egyik oldaluk pirosra sült, készségesen átfordultak a másikra. Mióta nagyanyám elment - sok-sok éve már - nem ettem burgonyafánkot, és valahogy úgy alakult, hogy magam nem készítettem soha. Van abban valami szimbolikus - ámbár véletlenül alakult így, mondanám, ha nem úgy tartanám, hogy nincsenek véletlenek , hogy…
