Hugicám ezer éve mesélt nekem a kelkáposzta fasírtról, amit készített, és hogy jaj, de finom volt. Nagyon kíváncsivá tett, de valahogy sose álltam neki, pedig másféle zöldségekből azóta már készítettem hasonló ételeket. Most jött el a nagy alkalom, mert itt várakozott a hűtőmben szerényen megbújva egy szerencsétlen kis kelkáposzta, amiről jól elfelejtkeztem. Ahogy kezembe akadt, azonnal eldőlt a sorsa. Ha már annyit várt, ne a szokásos étel legyen belőle. Szerintem nem bánta meg, mert én…
