A kalácsról (is) apukám jut az eszembe, mivel nagyon ért a készítéséhez. Formára ugyan nem lettek mindig tökéletesek a kalácsai, de ízre igen, és mindig boldoggá tett, ha diós vagy éppen töltelék nélkülivel lepett meg. Egy apróság azonban mindig hibádzott a sima kalács esetében: valahogy sosem tudta számomra elég édesre csinálni. Kislányként és később is, de sokszor mondtam neki, hogy „Ápá, kellett volna még bele egy kis cukor.", mire ő: "Béka, hidd el, hogy tettem bele eleget!”. Nem…