Egyszer már sütöttem rozskenyeret, de abban fele-fele arányban volt rozs-, ill. finomliszt. Nagyon ízlett, de most olyat szerettem volna, amiben szinte csak rozsliszt van. Kicsit féltem tőle, mert nem igazán tudtam, milyennek kell lennie a tésztának nyersen. Miután megkelt, még mindig nem nyugodtam meg, mert úgy tűnt, mintha nem élne a tészta. Amikor a sütőformába beletettem, úgy nézett ki, mint „aki” a halálán van, mégis meglepett, hiszen végülis megkelt. Bár nem lett túl magas, de amikor…
