Nem szeretek utazni, de a tenger az más… A tengertől hazatérve még napokig a hullámok, a sós víz, a parti homok és a sziklák járnak a fejemben. A legerősebb emlékek a hajnali és a késődélutáni fürdőzések a tengerben. A színes-titokzatos tükröződések és árnyékok fényjátékai fürdés közben, ezt csak a tenger tudja… a tengeri táj e kellékeit hiába keresnénk máshol… A móló, a ringatózó jachtok az éttermek-étlapok minden a tengerről szól, ez nagy öröm és nagy küzdelem. A tengerparti emberek...

Nem szeretek utazni, de a tenger az más… A tengertől hazatérve még napokig a hullámok, a sós víz, a parti homok és a sziklák járnak a fejemben. A legerősebb emlékek a hajnali és a késődélutáni fürdőzések a tengerben. A színes-titokzatos tükröződések és árnyékok fényjátékai fürdés közben, ezt csak a tenger tudja… a tengeri táj e kellékeit hiába keresnénk máshol… A móló, a ringatózó jachtok az éttermek-étlapok minden a tengerről szól, ez nagy öröm és nagy küzdelem. A tengerparti emberek...

Márai Sándor: Ajándék -  És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, minden napszakban, minden pillanatban! Ajándék ez, csodálatos ajándék. A földig hajolok, úgy köszönöm meg.

Márai Sándor: Ajándék

Márai Sándor: Ajándék - És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, minden napszakban, minden pillanatban! Ajándék ez, csodálatos ajándék. A földig hajolok, úgy köszönöm meg.

Somlyó György: Műhelytitok/3 - amit írok talán olvasni fogják de ami vagyok sosem lesz olvasható a lélek is csak bőrbe bújtatva érintkezhet a külvilággal csak írásba bújtatva mint a test

Somlyó György: Műhelytitok/3

Somlyó György: Műhelytitok/3 - amit írok talán olvasni fogják de ami vagyok sosem lesz olvasható a lélek is csak bőrbe bújtatva érintkezhet a külvilággal csak írásba bújtatva mint a test

Gárdonyi Géza: A nő olyan fele a férfinak, mint a nappalnak az éj, a lombnak a virág. (…) Csak ránézni is gyönyörűség. Hát még ha ő tekint szeretve ránk. Semmi se szebb, jobb, édesebb. Testének szépségét felül nem múlhatja a művészetnek semmi remeke. – Lelkének édessége földi üdvösségünk…

Gárdonyi Géza: A nő olyan fele a férfinak, mint a nappalnak az éj, a lombnak a virág. (…) Csak ránézni is gyönyörűség. Hát még ha ő tekint szeretve ránk. Semmi se szebb, jobb, édesebb. Testének szépségét felül nem múlhatja a művészetnek semmi remeke. – Lelkének édessége földi üdvösségünk…

Németh György: Bárcsak mindenki olvasna - A könyvek, a világ tükrei letakarva vagy összetörve, az emberek alig olvasnak. Ha nem olvasnak az emberek, előbb-utóbb könyvek sem kellenek. Ha könyvek nem kellenek, akkor lassan az írók, költök is megkevesbednek. Ha viszont írók, költők nem kellenek akkor a rabszolgák egyre-egyre, többen lesznek…

Bárcsak mindenki olvasna

Németh György: Bárcsak mindenki olvasna - A könyvek, a világ tükrei letakarva vagy összetörve, az emberek alig olvasnak. Ha nem olvasnak az emberek, előbb-utóbb könyvek sem kellenek. Ha könyvek nem kellenek, akkor lassan az írók, költök is megkevesbednek. Ha viszont írók, költők nem kellenek akkor a rabszolgák egyre-egyre, többen lesznek…

Itt minden annyira sötét. A lelkem, a világom, az érzéseim, a szívem, te magad is sötét vagy, a szemeim és a falak is. Üres lettem. Eltávozott belőlem minden, ami emberré tett. Most már nem vagyok más, csak egy sötét árnyék, aki lehajtott fejjel, állandó könnyekkel bolyong egy fekete, végtelen erdőben. Engem már nem lehet megmenteni. Elvesztem örökre. (Bukta Adrienn)

Itt minden annyira sötét. A lelkem, a világom, az érzéseim, a szívem, te magad is sötét vagy, a szemeim és a falak is. Üres lettem. Eltávozott belőlem minden, ami emberré tett. Most már nem vagyok más, csak egy sötét árnyék, aki lehajtott fejjel, állandó könnyekkel bolyong egy fekete, végtelen erdőben. Engem már nem lehet megmenteni. Elvesztem örökre. (Bukta Adrienn)

Furcsa, hogy nem igazán vesszük magunkon észre a változást az évek során, aztán egyszer csak visszanézel és már egy teljesen más ember vagy. (Pál Edit)

Furcsa

Furcsa, hogy nem igazán vesszük magunkon észre a változást az évek során, aztán egyszer csak visszanézel és már egy teljesen más ember vagy. (Pál Edit)

Márai Sándor: Az igazi (részlet) - S egyáltalán, ezek az úgynevezett nagy találkozások, döntő pillanatok tudatosak-e?… Van-e az, hogy valaki belép egy napon a szobába és tudjuk: aha, ő az? … Az igazi… mint a regényekben? … Nem tudok erre a kérdésre felelni. Csak behunyom szemem és emlékezem. Hát igen, valami történt akkor. Áram?… Sugárzás?… Titkos érintés?… Szavak ezek. De bizonyos, hogy az emberek nemcsak szavakkal közlik érzéseiket és gondolataikat. Van másféle érintkezés is emberek…

Márai Sándor: Az igazi (részlet)

Márai Sándor: Az igazi (részlet) - S egyáltalán, ezek az úgynevezett nagy találkozások, döntő pillanatok tudatosak-e?… Van-e az, hogy valaki belép egy napon a szobába és tudjuk: aha, ő az? … Az igazi… mint a regényekben? … Nem tudok erre a kérdésre felelni. Csak behunyom szemem és emlékezem. Hát igen, valami történt akkor. Áram?… Sugárzás?… Titkos érintés?… Szavak ezek. De bizonyos, hogy az emberek nemcsak szavakkal közlik érzéseiket és gondolataikat. Van másféle érintkezés is emberek…

Németh György: Titok - Miben hiszek? Nem többen, mint amennyi szükséges. Hiszek a szellemben, a szenvedélyben, az ízlésben, a mértékben, a magasabb és forróbb, emberibb, értelmesebb örömben. Nem hiszek abban, hogy a technika és a civilizáció tobzódásában meg a tudományok szakadékfeltárása közben az élet egy földrengéses területté változott volna. Azt sem hiszem, hogy az emberiség gépiesen rohan a végső megsemmisülés kalandja felé, és közben az ember lába alatt lassan beszakad a Föld. Igaz a…

Németh György: Titok

Németh György: Titok - Miben hiszek? Nem többen, mint amennyi szükséges. Hiszek a szellemben, a szenvedélyben, az ízlésben, a mértékben, a magasabb és forróbb, emberibb, értelmesebb örömben. Nem hiszek abban, hogy a technika és a civilizáció tobzódásában meg a tudományok szakadékfeltárása közben az élet egy földrengéses területté változott volna. Azt sem hiszem, hogy az emberiség gépiesen rohan a végső megsemmisülés kalandja felé, és közben az ember lába alatt lassan beszakad a Föld. Igaz a…

Az érzékenység volt a fő-bajom. Minden gondolat, minden fuvalom kivert magamból. És a képzelet – mint valami állandó szédület kísért, lengetett sok káprázatom: mintha hullámzó üvegormokon lépkedtem volna, úgy vitt, röpitett, ami csak tetszett vagy keseritett, úgy vitt a túlzás: szög ferdűlt, arány bomlott, szó és kép megnőtt, valahány, mihelyt éreztem, csodálkoztam (és mindig éreztem! csodálkoztam!) és egyszerre minden árnyalatokat kapott, melyek nem voltak benne, vad, lelkendező színeket…

Szabó Lőrinc: Érzékenység

Az érzékenység volt a fő-bajom. Minden gondolat, minden fuvalom kivert magamból. És a képzelet – mint valami állandó szédület kísért, lengetett sok káprázatom: mintha hullámzó üvegormokon lépkedtem volna, úgy vitt, röpitett, ami csak tetszett vagy keseritett, úgy vitt a túlzás: szög ferdűlt, arány bomlott, szó és kép megnőtt, valahány, mihelyt éreztem, csodálkoztam (és mindig éreztem! csodálkoztam!) és egyszerre minden árnyalatokat kapott, melyek nem voltak benne, vad, lelkendező színeket…

Pinterest
Keresés