Nemes Nagy Ágnes: Egy ismeretlen - Egy ismeretlen, kongó, nagy szobában, hol néhány szék van és egy zongora, itt mondanám meg, hogy már nem szeretlek, s talán nem is szerettelek soha. S átölelne a kongó, ismeretlen, s egyedül maradhatnék, mint a fa, jutalmául, hogy bátran ezt hazudtam, mert oly nehéz. De hol van a szoba?

Nemes Nagy Ágnes: Egy ismeretlen

Nemes Nagy Ágnes: Egy ismeretlen - Egy ismeretlen, kongó, nagy szobában, hol néhány szék van és egy zongora, itt mondanám meg, hogy már nem szeretlek, s talán nem is szerettelek soha. S átölelne a kongó, ismeretlen, s egyedül maradhatnék, mint a fa, jutalmául, hogy bátran ezt hazudtam, mert oly nehéz. De hol van a szoba?

Márai Sándor: Ajándék -  És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, minden napszakban, minden pillanatban! Ajándék ez, csodálatos ajándék. A földig hajolok, úgy köszönöm meg.

Márai Sándor: Ajándék

Márai Sándor: Ajándék - És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, minden napszakban, minden pillanatban! Ajándék ez, csodálatos ajándék. A földig hajolok, úgy köszönöm meg.

Somlyó György: Műhelytitok/3 - amit írok talán olvasni fogják de ami vagyok sosem lesz olvasható a lélek is csak bőrbe bújtatva érintkezhet a külvilággal csak írásba bújtatva mint a test

Somlyó György: Műhelytitok/3

Somlyó György: Műhelytitok/3 - amit írok talán olvasni fogják de ami vagyok sosem lesz olvasható a lélek is csak bőrbe bújtatva érintkezhet a külvilággal csak írásba bújtatva mint a test

Kivül-belől leselkedő halál elől (mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz, az asszonyhoz ugy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde. Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszit a muszáj is - ezért ölel minden, ami asszonyra lel, mig el nem fehérül a száj is. Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat. Nincsen egyéb menedékünk; a kés hegyét bár anyádnak szegezd, te bátor…

József Attila: Nagyon fáj

Kivül-belől leselkedő halál elől (mint lukba megriadt egérke) amíg hevülsz, az asszonyhoz ugy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde. Nemcsak a lágy, meleg öl csal, nemcsak a vágy, de odataszit a muszáj is - ezért ölel minden, ami asszonyra lel, mig el nem fehérül a száj is. Kettős teher s kettős kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s párra nem találhat, oly hontalan, mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat. Nincsen egyéb menedékünk; a kés hegyét bár anyádnak szegezd, te bátor…

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindíg, mindíg játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfõre ülni, borból-vízbõl mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani, mindent, mi élet, havas telet és hosszú-hosszú õszt, lehet-e némán teát inni véled, rubinteát és sárga páragõzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton…

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindíg, mindíg játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfõre ülni, borból-vízbõl mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani, mindent, mi élet, havas telet és hosszú-hosszú õszt, lehet-e némán teát inni véled, rubinteát és sárga páragõzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton…

A Nap még a felébredéssel próbálkozik, de a fák közötti mocorgás-madárcsiripelés visszavonhatatlanul jelzi a reggelt. Ilyenkor nap mint nap elcsodálkozom, hogy milyen szép a nyári reggel... - Németh György írásai - https://www.facebook.com/egymondat

A Nap még a felébredéssel próbálkozik, de a fák közötti mocorgás-madárcsiripelés visszavonhatatlanul jelzi a reggelt. Ilyenkor nap mint nap elcsodálkozom, hogy milyen szép a nyári reggel... - Németh György írásai - https://www.facebook.com/egymondat

Önmegsemmisítő üzemmód: Sajnos Európában kinyílott a pokol kapuja, már semmi sem biztos, ez az egyetlen bizonyosság. Ennek megfelelően kell élni!... - Németh György írásai - https://www.facebook.com/egymondat

Önmegsemmisítő üzemmód: Sajnos Európában kinyílott a pokol kapuja, már semmi sem biztos, ez az egyetlen bizonyosság. Ennek megfelelően kell élni!... - Németh György írásai - https://www.facebook.com/egymondat

Tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt akartad, hogy telefonáljon, vagy azt, hogy reád szoruljon, vagy hogy vigyék börtönbe és végezzék ki. Tudod, amíg ilyesmit érzel, a másik a messzeségben örül. Addig még hatalma van fölötted. Amíg bosszúért kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy is, a bosszú megkötöttség. De eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítsz, s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán. Ha…

Márai Sándor: Tegnap még

Tegnap még bosszút akartál vagy megváltást, azt akartad, hogy telefonáljon, vagy azt, hogy reád szoruljon, vagy hogy vigyék börtönbe és végezzék ki. Tudod, amíg ilyesmit érzel, a másik a messzeségben örül. Addig még hatalma van fölötted. Amíg bosszúért kiáltasz, a másik kezeit dörzsöli, mert a bosszú az vágy is, a bosszú megkötöttség. De eljön egy nap, mikor felébredsz, szemed dörzsölöd, ásítsz, s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán. Ha…

Zalai Lili - Abban a pillanatban az élet tökéletes volt. Nem az a fajta tökéletes, ahol semmi sem rossz, de olyan ahol a rossz dolgok nem számítanak.

Zalai Lili – Abban a pillanatban

Zalai Lili - Abban a pillanatban az élet tökéletes volt. Nem az a fajta tökéletes, ahol semmi sem rossz, de olyan ahol a rossz dolgok nem számítanak.

Vajon hová kerülnek a szemünk sarkából eldörzsölt könnycseppek? Vajon kiegyenlítődik-e szívverésünk egy hosszúra nyúlt ölelés során? Mikor olyan szorosan tartjuk egymást, hogy egy édes, mámoros fulladásnak vagyunk résztvevői. Megfulladunk az örömben. Vagy a kínban. Ölelkezünk, mert boldogok vagyunk és ölelkezünk, mert a szívünk tele van keserű fájdalommal. Vajon ilyenkor téged is megrészegít az illatunk? A te szívbemarkoló, erős illatod és az én édes, rózsás illatom vajon egy külön elegyet…

Szalay Csilla – Vajon

Vajon hová kerülnek a szemünk sarkából eldörzsölt könnycseppek? Vajon kiegyenlítődik-e szívverésünk egy hosszúra nyúlt ölelés során? Mikor olyan szorosan tartjuk egymást, hogy egy édes, mámoros fulladásnak vagyunk résztvevői. Megfulladunk az örömben. Vagy a kínban. Ölelkezünk, mert boldogok vagyunk és ölelkezünk, mert a szívünk tele van keserű fájdalommal. Vajon ilyenkor téged is megrészegít az illatunk? A te szívbemarkoló, erős illatod és az én édes, rózsás illatom vajon egy külön elegyet…

Pinterest
Keresés