Valamelyik nap, este hétkor eszükbe jutott a gyerekeimnek, hogy milyen jó lett volna a strandon lángost enni. Ez természetesen abban a pillanatban történt, amikor, még enyhén vizes hajjal, kiléptünk a strand kapuján. Vissza már nem mehettünk, úgyhogy hazáig meg is barátkoztam a gondolattal, hogy este én még lángost fogok sütni. Fél kilencre készen is voltam, mosogatással együtt. Nem nagy kunszt a lángossütés, nekem elhihetitek.