Amikor beléptem a tiszakécskei Kovács Miklós kékfestőmester műhelyébe, szájtátva igyekeztem befogadni azt a hirtelen jött sok-sok kékséget, ami körbevett az udvaron. Korábban sosem tűnt fel, hányféle izgalmas mintát lehet megrajzolni ezekkel az apró, fehér pettyekkel, de ez alkalommal ahová néztem, mindenütt más-más díszítőelem szerepelt a száradás céljából fellógatott hosszú textileken. Először csak a szemem, de később, felbátorodva, már a kezem is simogatta őket, s leginkább úgy szerettem…
